"- A XIII. kerületben, a Pannónia utcában és környékén teltek kiskamaszévei, ha nem tévedek.
- Tizenkét éves voltam, amikor odaköltöztünk. Némileg megviselt, mert kiszakadtam addigi környezetemből, az új iskolában nem voltak ott a régi barátaim. De a lakásunk jobb beosztású volt, műteremmel festőművész apámnak, s mindenkinek, anyámnak, bátyámnak, nekem külön szobával.

 Az új környezetbe elég hamar beilleszkedtem. Újlipótvárosnak ebben a Bauhaus részében, tehát a Pannónia utca-Pozsonyi út-Csanády utca-Szent István körút négyszögben minden házat ismerek. Meg tudom mondani, hol van réz-, hol alumíniumkilincs az ajtókon. Hol kerek a wc-ablak, hol négyszögletes. Azóta persze sok minden megváltozott. Akkor a Szent István park is egészen más volt még. Ott fociztunk. A Csanády-Ipoly-Victor Hugo utca után kifelé teljesen más vidék kezdődött. Még megvolt a Vizafogó pályaudvar, a mozdonytemetővel - fő játszási terepünk. Száz gőzmozdony, akkora kerekekkel, mint ez a szekrényajtó. Azokra föl, azokról le, elképesztő játék volt. A Pannónia utca és környéke otthonos számomra máig, hiszen ott élnek a szüleim, s minden sarokhoz fűz valamilyen emlék: dumák a barátokkal, a csajozás is ott kezdődött végül is, tulajdonképp érzelmileg a legintenzívebb korszak az életemben."